Archive for the ‘Coursing’ Category
Herceg foxi, a Lugosi Andi által profin megszervezett, hódmezővásárhelyi coursingen 551 pontig jutott, igazán szuper futamokban első helyen végzett.
Herceg had the first place in coursing (Hódmezővásárhely), organised by Lugosi Andrea.
Legonak és Zokninak és Zoénak köszönjük azt, hogy ilyen remekül éreztük magunkat!
A “Z” betűs futamban, parádés futással debütáló, új Raptor Team tagnak, Zoénak, a csodalánynak, nagyon-nagyon sok szuper futást kívánunk a jövőben,
picit kisebb szájkosárban!
On the coursing our partners were Lego, Zokni and the new Raptor Zoé foxi!!
Ejha baba a verseny alatt Andris gondoskodását élvezte, másnap pedig itthon frízbivel, úszással, futással edzett, hogy egyszer majd, felnőve, megizmosodva ő is a dobogó legfelső fokára állhasson, mint Bocitarkafélistene!
Posted in 
Ejha Baba nagybocitarkafélistenéről ma írás és képek jelentek meg a térségi sajtóban.
Köszönet érte:
Boda Zsuzsa újságírónak;
a képekért K.Zsófinak, Spiritnek, laczkovicsnak és Kocka bácsinak (webes cikkel megjelent képek készítői sorrendben felülről lefelé);
a HAK-nak és a MAK-nak a lehetőségért, hogy raptoraink is futhatnak;
ÉvÁnak és Legonak azért, hogy eljutottunk idáig, hogy ez a kis összefoglaló megjelenhessen;
és Mindnyájatoknak, akik körülöttünk vagytok és figyelitek mindennapjainkat!
Holnap Ejha ismét iskolába megy, terveink szerint. Régen írtam már. Összeszedtem a gondolataimat, szelektáltam a képeket és megkísérlem, olvasható hosszúságban összefoglalni az elmúlt időszakot.
Az elmúlt hétvégét Ejha itthon töltötte. Édesanyukám vigyázott “a bájos kislányra”, aki már szobatiszta, igazán jól viselkedett és vörösödött sokat a répa ellátmánynak köszönhetően, amit hálásan köszönünk!
Amíg Ejha itthon növögetett és élvezte a kivételes bánásmódot, addig a 2 foxi és 3 személy Galtürbe utazott.
Lego és Herceg két teljes teszt kört futhatott az ausztriai nemzetközi coursing versenyen. A pálya nehéz volt és a körülmények sem voltak a legideálisabbak-másoknak (folyamatos technikai problémák, reggeli mínusz tizenhárom fok, nagy hó, jelentős szintkülönbség a pályán), de minderre fittyet hányva, gyönyörűen teljesített a két raptor.
Míg Évi, már napközben is jót aludt, a huszonhárom fokon fűtő autóban, két havas séta és egy-egy futam közt, a coursing pálya szélén, addig a nap fáradalmait a foxik, a 100 Eurós szobába csempészve pihenték ki. (Ahol kísérteties hasonlóságot véltünk felfedezni, a fürdőszoba márvány mosdójai és az óriás tükör között ülő két foxiszobor és a mi kutyáink között. 
)
Köszönet az Aranyági Utonálló Kennel tulajdonosának, Lugosi Andinak, -akit egy svájci és egy német bíró mellé, pontozni hívtak meg erre a versenyre-, hogy kijuthattunk és bizonyíthattak a foxik nemzetközi színtéren is. Köszönet Waltraudnak a szuper vacsiért és szállásért és azért, hogy láthattam AU Fenyvest, akiben egy MAG bőrbe bújt Herceget vélek felfedezni, újra és újra. Köszönet mindenkinek, aki segített az út szervezésében és a Lego-Évi párosnak, hogy olyan jól sikerült a hétvége! Milinek és Emesének gratulálunk a profi szerepléshez és a győzelemhez!
Szerdán teljesítettük ígéretünket és meglátogattuk Ejha kutyacsaládját. Csuda helyes agarakat láttunk megint, ami persze nem véletlen, hiszen, “ja, cserihegyi” mind. Ejha igazán keményen megküzdött a túlerővel, az összeszokott Elmés-Emlék párossal, akik ráadásul élvezték a hazai pálya és a hazai sün minden előnyét.
Igazán öröm volt látni (Remi a foteljából, hanyatt fekve, félálomból élvezte 
) az önfeledten, kulturáltan szórakozó egyforma lányokat és a közéjük leereszkedett, macsó Elmést. Vagyis lehet a lányok sem egyformák, mert akkor nem mondta volna Mimi, nagy komolyan, a padon ülve, lelógó lábbal, hogy “az a vörös nem a miénk”. Szívemből szólt!
Este Ejha nyugovóra tért.
Pénteken, Ejha délutáni panzióban volt, amíg én feltérképezett, fincsi, meglepi tejeskávéval a Kisfaludy utat kutattam. Hol járt?
Évinél és Legonál, ahol ilyen pózt is képes produkálni, minyurka lazacos táp, Évi predátor keze és Szandi segítségével!
És hogy szombaton se unatkozzon a kiskirálylány, kimentünk sétálni (vagyis kimentem megetetni a nádifarkasokat 
), ahol készítettem pár fotót arról, amint Ejha mindent latba vet, hogy Herceg zsákmányát megszerezze. Sikerült! (Ideig, másodpercekig… )
Itt a vége, fuss el véle. Pihenünk, mert holnapra terveink vannak – több is! Köszi, hogy kitartottál és végig olvastad!