Cserihegyi Ejha

Túl egy félve, de várt hétvégén, amely végül igen jól alakult, összeszedtem magamat és írok pár sort az utóbbi időben történtekről.

Az utolsó, pipacsos kép közzététele óta sok víz lefolyt a Tiszán, túl sok is, és őszinte tiszteletem mindazoké, akik Észak-Magyarországon, éjjeken-napokon át a gátakon dolgoznak. Nálunk szerencsére nem okoz gondot az óriási áradás, a tavak vízszintje emelkedett ugyan, de nem látványosan és az esőzések sem igazán fogtak vissza bennünket abban, hogy szinte minden délután kimozduljunk. A futkározások után Herceget és Ejhát megtörölgettem, én pedig teszteltem az esőruháimat, és mondhatom, remekül vizsgáztak. (Apropó vizsga: megfogadtam, csak akkor viszem el Herceget vizsgázni, ha úgy érzem, mindent megtettünk, ami tőlünk telt, hogy sikerrel vegyük az akadályt és ne kelljen szégyenben maradva lekullognunk a pályáról. Pedig “csak” egy foxim van.)

A szép idő érkeztével, délutánonként Herceg és Ejha sokat úszik, vízi apportozik – innen legalább megy. Csodálva is figyelem azokat a kutyákat, akik ezt már “morzsaként”, gond és gondolatok nélkül minden mozdíthatóval kimerítik az apport fogalmát.

A következő képet, Bernadett a gyúrói coursingen készítette, amelyet nemzetközinek hirdetett meg a HAK úgy, hogy tudva tudták, tudta a KLUB, hogy az egyetlen nyúlhúzó gépük hónapok óta vacakol. A verseny számomra pocsék szájízzel ért véget a technikai problémák miatt, mert Herceg csak egyet futhatott, egy coursingen eltöltött egész nap után, nem fáradt el, a nevezési díjunkért (és HAK tagságunkért) nem azt kaptunk, amit elvártunk, a klub nem szolgáltatott. Ezt szóvá is tettem a helyszínen a szervezőknek és a vezetőségnek, ill. nem bírva magammal a sok “szuper verseny volt” hozzászólás miatt, az agaras fórumon is. A versenyen Herceg ötödik lett, a hat nevezett foxi közül. Az ifjú raptor Zoénak ezúton is gratulálunk győzelméhez és az első versenyén részt vevő Szotyinak a bronzéremhez.

Jelenleg úgy gondolom, ha a HAK-nál nem történik gyökeres változás, ami a coursing versenyek, edzések technikai hátterét illeti, Herceg nem fog ilyen keretek között futni.

Évinek köszönjük a képet és mindent, amit a hétvégén értünk tett!

Remi maminak minden elismerésünk a rábapatonai versenyen tanúsított hősiességéért, elszántságáért, ill. minden rokonunknak, aki szépen teljesített és a Ratpacknak!

AU Dicsőért az ujjunk kalácsba fonva.

3 Responses to “Hírek”