Archive for január, 2010
Mai terveink megvalósultak. Szép napunk volt, egy egész nap a jó levegőn! Na jó, picit melegedtünk is. Sőt fini tejeskávét is kaptam! 
Ejha okosodott, csoportban, nyuszizott is.
Herceg szépen dolgozott. És bármennyire is Ejha blog, muszáj megmutatnom! Nem magyarázom. Tudjátok…
Kittynek hálás köszönet ezekért a szuper sulis képekért és Rasztarinak, hogy eljuttatta hozzám!
Köszönjük a délutáni hosszú sétát, ÉvÁnak, Legonak, Krisztiánnak, GoJónak…
…és Ajkának, a HŐSNEK, aki megmentett bennünket attól, hogy kutyatámadás áldozatai legyünk.
Posted in 
Holnap Ejha ismét iskolába megy, terveink szerint. Régen írtam már. Összeszedtem a gondolataimat, szelektáltam a képeket és megkísérlem, olvasható hosszúságban összefoglalni az elmúlt időszakot.
Az elmúlt hétvégét Ejha itthon töltötte. Édesanyukám vigyázott “a bájos kislányra”, aki már szobatiszta, igazán jól viselkedett és vörösödött sokat a répa ellátmánynak köszönhetően, amit hálásan köszönünk!
Amíg Ejha itthon növögetett és élvezte a kivételes bánásmódot, addig a 2 foxi és 3 személy Galtürbe utazott.
Lego és Herceg két teljes teszt kört futhatott az ausztriai nemzetközi coursing versenyen. A pálya nehéz volt és a körülmények sem voltak a legideálisabbak-másoknak (folyamatos technikai problémák, reggeli mínusz tizenhárom fok, nagy hó, jelentős szintkülönbség a pályán), de minderre fittyet hányva, gyönyörűen teljesített a két raptor.
Míg Évi, már napközben is jót aludt, a huszonhárom fokon fűtő autóban, két havas séta és egy-egy futam közt, a coursing pálya szélén, addig a nap fáradalmait a foxik, a 100 Eurós szobába csempészve pihenték ki. (Ahol kísérteties hasonlóságot véltünk felfedezni, a fürdőszoba márvány mosdójai és az óriás tükör között ülő két foxiszobor és a mi kutyáink között. )
Köszönet az Aranyági Utonálló Kennel tulajdonosának, Lugosi Andinak, -akit egy svájci és egy német bíró mellé, pontozni hívtak meg erre a versenyre-, hogy kijuthattunk és bizonyíthattak a foxik nemzetközi színtéren is. Köszönet Waltraudnak a szuper vacsiért és szállásért és azért, hogy láthattam AU Fenyvest, akiben egy MAG bőrbe bújt Herceget vélek felfedezni, újra és újra. Köszönet mindenkinek, aki segített az út szervezésében és a Lego-Évi párosnak, hogy olyan jól sikerült a hétvége! Milinek és Emesének gratulálunk a profi szerepléshez és a győzelemhez!
Szerdán teljesítettük ígéretünket és meglátogattuk Ejha kutyacsaládját. Csuda helyes agarakat láttunk megint, ami persze nem véletlen, hiszen, “ja, cserihegyi” mind. Ejha igazán keményen megküzdött a túlerővel, az összeszokott Elmés-Emlék párossal, akik ráadásul élvezték a hazai pálya és a hazai sün minden előnyét.
Igazán öröm volt látni (Remi a foteljából, hanyatt fekve, félálomból élvezte 
) az önfeledten, kulturáltan szórakozó egyforma lányokat és a közéjük leereszkedett, macsó Elmést. Vagyis lehet a lányok sem egyformák, mert akkor nem mondta volna Mimi, nagy komolyan, a padon ülve, lelógó lábbal, hogy “az a vörös nem a miénk”. Szívemből szólt!
Este Ejha nyugovóra tért.
Pénteken, Ejha délutáni panzióban volt, amíg én feltérképezett, fincsi, meglepi tejeskávéval a Kisfaludy utat kutattam. Hol járt?
Évinél és Legonál, ahol ilyen pózt is képes produkálni, minyurka lazacos táp, Évi predátor keze és Szandi segítségével!
És hogy szombaton se unatkozzon a kiskirálylány, kimentünk sétálni (vagyis kimentem megetetni a nádifarkasokat 
), ahol készítettem pár fotót arról, amint Ejha mindent latba vet, hogy Herceg zsákmányát megszerezze. Sikerült! (Ideig, másodpercekig… )
Itt a vége, fuss el véle. Pihenünk, mert holnapra terveink vannak – több is! Köszi, hogy kitartottál és végig olvastad!
Dia külön kérésére, íme a nyomkövetős, Ejha várós képünk. Voalá!
Évinek pedig köszönet, hogy ilyen párhuzamot vont, nem Charlie Chaplinest. Ez mégis csak jobban passzol az imidzsemhez!
